A villámlásról. Kelt az 1700-as évek végefelé...


"- Hát mikor a felső levegőkben a felhők surlódnak a meleg aerrel, éppen oly módon lészen velök, mint a hogy lett az üvegpálczával és rézgolyóval. Azaz hogy a felhő villamos minémüségú lesz, annál tömörebben, minél hogy nehezebb és sűrűbben fenyegető az. Az ilyen felhő, mint a rézgolyóbis, a szikrája is épenséggel annyiszor hatalmasabb lesz, azért is ez okból aztán mikor a villamos minéműséggel eltelt felhő elegendő közel ereszkedik akár a másik felhőhöz, emez kivonja belőle a szikrát, mint akár mérges embert valaki megbosszantja, kitör. Ha pedig a haragos felhő a földhöz ereszkedik közelebb, erre csap át a szikrája, ezt is láthatjuk, de valamint az ujjad bütykéhez hozott kis szikra serczegve szól, azon módon az óriási szikra a felhőből nem serczeg, hanem hatalmas dörrenéssel szól, akár az ágyú. Ebből megértheted, hogy miből származik az égből jövő szikra, a mit villamos minéműségnek neveznek a tudósok, és azért a felhőkből jövő szikrát villámlásnak, villámnak mondják, ennek megszólamlása pedig az, a mit menydörgésképpen hallhatsz. De hamarabb látod tüzét, mint meghallod szólását, mert hamarább fut az aerben a fénye, mint hangja, a mint hogy az agár is hirtelenebb mint a medve."

"- Ha keveset villámlik és sok dörgéssel, ne félj, mint mikor sokat villámlik és keveset dörög. Mikor vad villámok száguldoznak a megfélemlett aerben, szobádban, házadban ablakot, ajtót ne nyiss, hanem jól betedd azokat és vonulj el tőlük, mert szeret eltévelyedni a tüzes szikra és nem ismered, mi ternészetű házad alatt a föld és minéműség rejtőzik abban."

"- Ha kivülről ér az idő haragja, jól vigyázz, hol vagy és jusson eszedbe, hogy nagy térségen álló magányos fa alá ne húzódjál, mert kárát vehetnéd bizalmasságodnak."

© Copyright 2007. Minden jog fenntartva